1. Hangtudatosság-meditáció

Tudatos meditáció a hangokkal

A hangokat ugyan úgy használhatjuk figyelmünk horgonyaként, mint ahogyan a többit is, pl.:

– hangok tudatosítása, szemlélése

– a levegő, légzés figyelés

– a gondolatok megfigyelése

– érzelmet tudatosítása

– testi érzékletek megfigyelése

– képek, színek, fények … ( vizuális) figyelése.

A lényeg, hogy a hang meditáció során figyelmünket ( koncentrációnkat) helyezzük a hang befogadásának megtapasztalására, azaz magára a hallásra és ne tegyünk hozzá semmit.

Különböző más hangok megtapasztalása, megfigyelése is lehet része a jelen pillanatnak, nemcsak zene, hanem bármilyen hang. Tudatosan a meditációd tárgya lehet bármilyen/ minden hang, ami megjelenik számodra. Még a saját légzésünknek a hangját is hallhatjuk. A hallás, a többi érzékszervünkhöz ( látás, érzékelés …) hasonlóan kapu a külső és belső világ között. Ha tudatosan fókuszálunk figyelmünkkel a hangokra, az szintén a jelenben tart minket. Ha a figyelem a hang megtapasztalására irányul, és nem az ahhoz kapcsolt értelmezéshez, jelentéshez, akkor szemlélő meditációnkat a hangok, zene segítségével is nagyon jól fejleszthetjük. Ezt az értelemzést, jelentés társítást kell ilyenkor elengedni. Figyeljük meg a hangok milyenségét, minőségét, kiterjedését … ahelyett, hogy megpróbálnánk elemezni azt. A hangok értelmezésével újra csak a gondolkodásban találjuk magunkat a szemlélés helyett. Így meditálva hamar észrevesszük magunk is magunkat, ahogyan az elménk dolgozik, kalandozni próbál. Tudatosul az a felismerés hogy az elménk hajlamos mindent analizálni, amivel kapcsolatba kerülünk. Minden szinte azonnal értelmezünk, azonosítani próbál, és felcímkéz, azaz fogalmat alkot, megnevez. A gyors megnevezésekkel azonban egyből valamilyen viszonyba is kerülünk, és ítélkezéssel is együt jár/ járhat: az egyik hang tetszik, a másik nem… És az elme minden mást ugyan így megítél, tehát nem csak a hangokat, hanem az érzelmeket, érzeteket is, látottakat és a gondolatokat is folyamatosan minősítjük. Hangokkal való meditáció során elkalandolzhatunk 1-1 történetbe is, kapcsolódhatnak hozzá érzelmek…, gyakorlást és jelenlétet kíván, hogy ezt minnél hamarabb és minnél előbb fülön csípjük vagy már ne következzen be. A hangtudatos meditációban említettek alapján végig egy nyitott állapotban maradunk a hangingerekre és figyelmünket a hangok puszta tapasztalására irányíthatjuk, ez a figyelem nem vesz fel állásfogalalást, nem ítélkezik, csak nyitott érdeklődő attitűd. Ezt a nyitott és érdeklődő … formát a tudatosság más többi gyakorlatainál is használjuk majd.

1. Hozd a mostba a figyelmedet és lazíts, jelentsen ez számodra bármit. Irányítsd a figyelmedet a légzésedre. ( ezt szemlélheted pl. a has, mellkas, orr, …)

2. Majd lassan elménk elcsendesedik. Hagyjuk figyelmünket lazábban, kitágulva mozogni, hogy az összes hangot befogadhassa amelyek bennünk ( legzés, szívdobogás…) és körülöttünk vannak. Pl. ha autó halk zaját halljuk messziről, akkor ne próbáljuk beazonosítani mi lehet az, minek a hangja lehet az, mint ahogyan a hétköznapokban tesszük ezt a beazonosítást, itt ne tegyük. Legyünk tudatosak a hangokról és engedjük el a hangokról az érzéki benyomások megítélésének belső kényszerét vagy hajlamát. Csak a hang befogadására és ennek tapasztalására koncentráljunk lazán.

3. Elménk folyamatosan beazonosít, felcímkéz, megítél és kategorizál mindent. Pl. zúgás, akkor megállapításra kerül vagy valamihez hasonlítódik a zúgás, ahelyet, hogy annak mélységét, dübörgés minnőségét vagy ehhez hasonlóakat szemlélnénk. Megítéljük a hanghoz való viszonyunkat is, hogy az éppen kellemes vagy kellemetlen, vonzó vagy taszító… Ítéleteinket, tudatosan az összeset engedjük el, és csak a hang és annak ” formájára ” koncentráljunk lazán. A laza figyelemmel képesek leszünk finomabb hangokat is észrevenni, mint pl. a légzésünk, szívünk hangjai…

4. Ha figyelmünk elkalandozna, vagy a hang minősítéseibe bonyolódnánk bele, akkor legyünk mihamarabb ennek a tudatában is és tereljük vissza figyelmünket a pusztán tiszta tapasztalásra.

2. TUDATOS MEDITÁCIÓ ZENÉVEL, NÁDA és AHATA JÓGA

Mély hallgatás, náda jóga ősi hindu egyik gyakorlási módszere, célja elsősorban a belső hangunkra való ráhangolódás. A külső náda jóga ( ahata) egy előkészítő gyakorlat, amelyet egy instrumentális zeneszám meghallgatásával is gyakorolhatunk. Ha tehetjük, ne egy ismerős zenét tegyünk be.

A. Ahata -zene

1. Helyezkedj el kényelmes ülésben csukd be a szemed és lazíts, egy rövid ideig figyeld a légzésed, jelentsen ez neked bármit is.

2. Kapcsold be a zenét, hunyd be a szemed és légy teljesen nyitott a zenére. Vegyük észre hogy reagálunk-e a zenére, vagy a hangokra testünk reagál-e, valamilyen érzés észreveszünk-e a testünkön. ( Ha ismerős zenét teszünk be, akkor vegyük észre/ azon kaphatjuk magunkat, hogy előfordulhat, hogy már várjuk a kövezkező részeket, ütemeket. Ilyenkor figyelmünket a jelen pillanatra vezessük vissza, arra a hangra, amelyet épp a mindenkori adott pillanatban hallgatunk, amelyeket éppen most hallunk meg pillanatról pillanatra.

4. Ha a zene hallgatása közben valamilyen hangulatba, állapotba kerültünk, vegyük ezt észre, és ha úgy tartod, meditációdat viheted ebbe az irányba is ( de ezt meditációd elején tudatosítsd). Figyeld meg, ez az érzés honnan jön, tekints rá milyen formája, alakja, színe, erőssége, egyébb jellemzői vannak, de csak ezen érzet szemlélésén belül maradj. Ha ez az érzet kezd halványulni, eltűnni, jóérzéssel engedjük el és figyelmünket újra a jelen pillanat zenéjére irányitsuk!

5. Előfordulhat mind az érzet mind a zene megfigyelése közben, hogy elkalandozunk, gondolataink támadnak. Az zene és érzetek emlékek és asszociációk, gondolatok folyamát indíthatják el, vagy gondolataink magáról a zenéről szólnak. Ilyenkor finoman tereld vissza figyelmedet, jelenlétedet a jelen pillanatra, a zene vagy a kiváltott érzet megfigyelésére.

B. Náda -hang

1. Helyezkedjünk el kényelmes ülésben csukjuk be a szemünket és lazítsunk, egy rövid ideig figyeld a légzésed, jelentsen ez neked bármit is.

2. Hunyjuk be a szemünket és legyünk teljesen nyitottak a hangra. Üssünk meg egy hangtálat vagy húros hangszert ( vagy felvételről játszuk le). Fókuszáljunk a hangra, amíg fokozatosan el nem enyészik, és csak figyeljük.

3. Vegyük észre hogy reagálunk-e a hangra, vagy a hangokra testünk reagál-e, valamilyen érzés észreveszünk-e a testünkön. ( Ha ismerős hangot játszunk, teszünk be, akkor vegyük észre/ azon kaphatjuk magunkat, hogy előfordulhat, hogy valami korábbi élményt próbálunk keresni, felfedezni.) Ilyenkor figyelmünket a jelen pillanatra vezessük vissza, arra a hangra, amelyet épp a mindenkori adott pillanatban hallgatunk, amelyeket éppen most hallunk meg pillanatról pillanatra.

4. Ha a hang hallgatása közben valamilyen hangulatba, állapotba kerültünk, vegyük ezt észre, és ha úgy tartod, meditációdat viheted ebbe az irányba is ( de ezt meditációd elején tudatosítsd). Figyeld meg, ez az érzés honnan jön, tekints rá milyen formája, alakja, színe, erőssége, egyébb jellemzői vannak, de csak ezen érzet szemlélésén belül maradj. Ha ez az érzet kezd halványulni, eltűnni, jó érzéssel engedjük el és figyelmünket újra a jelen pillanatra irányitsuk, vagy ha a hang már nem szól akkor annak ürességére.

5. Előfordulhat mind az érzet mind a hang megfigyelése közben, hogy elkalandozunk, gondolataink támadnak. A hang és érzetek emlékek és asszociációk, gondolatok folyamát indíthatják el, vagy gondolataink magáról a hangról szólnak. Ilyenkor finoman tereljük vissza figyelmünket, jelenlétünket a jelen pillanatra, a zene vagy a kiváltott érzet megfigyelésére, annak ellenére is hogyha elhálványuló, csendes, egészen csendes vagy elhalkult. Figyeljünk befelé mi maradt, figyeljük befelé a hang után maradt ürességbe pihenjen.

6, Ha az ürességben pihenve azon vesszük észre magunkat, hogy újra gondolatfolyam indult el, akkor vagy az ürességre tereljük vissza figyelmünket, ha ez nehezen megy, akkor újra kongassuk meg a hangtálat.

Hangok szerepe a ki vagyok én? meditációban.

A fentiekhez hasonlóan a meditációs ülésük alatt tudatosan a hangokra irányítjuk figyelmünket, anélkül, hogy azt bármilyen módon megítélnénk.

1. Helyezkedjünk el kényelmes ülésben, csukjuk be a szemünket és lazítsunk, egy rövid ideig ( pár légzés vagy jóleső sóhajtás erejéig) figyeld a légzésed, jelentsen ez neked bármit is.

2. Ezután vidd figyelmedet a megjelenő hangokra, legyen az bármi. ( busz vagy a közlekedés zaja ha buszon meditálsz vagy valakiknek a hangja, csak a hangja) Ezen a módon szemlélődhetsz akár a teljes meditációs időd alatt is. ( a sok hang barmilyen is legyen zenévé alakulhat, de kialakulhat egy mélységes csend szemlélése belülről, a hangok külső morajjá is válhatnak.)

3. Ebben a módszerben a hangokat más módon is használjuk a meditációhoz. Bármilyen hang jelenik meg számunkra, minden esetben ahhoz a kérdéshez fordulunk, hogy : KI HALLJA EZT A HANGOT? A válasz, valószínű, hogy “ÉN” lesz. KI EZ AZ ÉN? ( Ki vagyok én?) Én innentől erre figyelünk befelé egészen addig míg ez megy vagy a következő hang fel nem bukkan. A következő hang felbukkanásánál újra a kérdésekhez fordulunk. Másik esetben, ha van egy megfoghatatlan, kimondhatatlan én érzésed, akkor ezen az érzésen tartsd a figyelmedet a fentiek alapján, ameddig csak tudod mindenféle gondolkodás, eljépzelés, minősítés nélkül.

4. Ha a meditáció alatt, jönnek gondolatok vagy valamilyen más szálon elkalandoztunk, akkor finoman tereljük vissza figyelmünket az elsődleges meditációs tárgyunkra.

5. A meditációs ülésed végén pár percet szánj a szeretet kiterjesztésére, mettázásra, szerető kedvességed kiterjesztésére minden érző lényre vagy ajánld fel meditációdat szeretteidnek, ne tarts meg semmit magadnak. ( ezeket a szeretet meditációkban megtalálod, de saját érzésed szerint is csinálhatod.)

Szeretettel ölellek!

Szép napot !

Namaste!

Share this entry

0 Hozzászólás

Szólj hozzá!