Azonban egy kicsit visszatérve az elejére, ami talán a legfontosabb, mi volt velem előtte?
Gondolom el sem kell mondanom, hogy aggódtam, féltem sok esetben az emberektől, féltem a betegségtől, attól mit gondolnak rólam, védtem az énemet, ahol csak lehetet, mint valami kincset... Sokat idegeskedtem, sokat okoltam a világot és az embereket az adott helyzetekért, és ami fontos, hogy mindig más emberek voltak az okozói dolgaimban, gondjaimban, bajaimnak és ettől pokolian szenvedtem. Végtelenül tehetetlen voltam, gyakoratilag önmagamtól, hiszen azok a világban úgy nem is léteztek, csak a fejemben. Amikor pedig minden rendben volt, akkor sem nyughattam, újra valami többet, valami mást akartam mindig, mint ami van! Alapvető működés az elégtelenség, vagy egyféle mindig megváltoztatni akarás a hiányból való működés jellemzett, a világot, az életet nem tudtam nemes értelemben békén hagyni, azt sem tudtam mi az a bőség, milyen az, amikor annyira jó, hogy nem akarok semmi mást semmilyen szempontból! A működésem folyamatos multitaskos volt alig tartva szünetet az életemben és persze mindenkitől legalább 3 lépésse leőrébb is jártam... és erre baromi büszke is voltam, hiszen hamarabb tudtam sok mindent. De nem voltam itt, nem éltem igazából. De, folyamatosan jelen volt valami kicsi vagy erős feszültség aközött ami van és aközött amit szeretnék. Pokolian szenvedtem ettől és kerestem az extrémnél extémebb dolgokat és kikapcsolódásokat, ami leköti a figyelmemet vagy kiüríti a fejemet. Aztán megjelentek az egészségi problémák, különböző bőrelváltozások jelentek meg, amiket az orvos időről időre leégetett, ilyen-olyan vitamint írt fel, és ez így ment fél évente. Pedig aktívan sportoltam, friss és fitt voltam és sikeres üzletembernek mondható. Egyszóval valami ki tudja mi, hiányzott, de nagyon az életemből, pedig látszólag mindenem megvolt.
Éppen aktuális volt a következő leégetéses kezelés, amikor (később erről még írok) egy indiai utazásba csöppentem bele. Az utam egy 1 hónapos meditációs elvonuláshoz vezetett egy Ashramban, így ez a kicsi műtét elhalasztása mellett döntöttem. Hazaérkezve, a bőséges szakálamat leborotválva azt vettem észre, hogy a kinövések eltűntek, minden betegség szinte magától és észrevétlenül visszahúzódott. Többet nem kellett szednem mindenféle vitamikokat és az adott kinövések sem ismétlődtek meg többé! És semmilyen egyéb gyógyszert sem kellett szednem. Eltűntek az alergiák, szemkönnyezések és viszketések is...

Így hát, -mivel ezt a csodát tapasztalva magamon- belevetettem magam a meditáció világába, kíváncsi voltam, mi a szösz is történt valójában. Mentem szinte elvonulásról - elvonulásra, megtapasztalva mindenféle tradíciót, mélységet, és kutatva, mit rejt ez a csoda!?

Aztán akkor még fájó szívvel láttam, hogy sok elvonuláson sok ember mondta, hogy áhh, én nem tudok meditálni, abbahagyom! Pedig az már nem semmi, ha valaki elmegy egy elvonulásra. Így hát az egyik szerelmem, hogy mindenkihez eltutatni és megismertetni, MEGSZERETETTNI  a meditációt, vagy a tévhitére ébreszteni, miszerint nem tud meditálni. Bár semmi szükség rá, de van az a pont amikor szükséges.