Bemutatkozás

img_6741

Ki is vagyok?

Ha valaki is lennék,
biztosan énkednék,
Ha mester lennék,
nem kérkednék,
vagy éppen csak elrejteném,
hány tanítót járt végig
ez a személyiség.

De bizony, hogy jó "nekem",
a mester ruháját nem viselem,
így hát csak járni-kelni
egyszerűen csak tud ez lenni
így vagyunk mi.

Nincs forma amelyet őrizne,
nincs kincs mit féltene,
nincs félsz: mit gondolnak?,
nincs megvédendő fondorlat,
csak látogatni jött ez épp.

Csak látogatóban van Az s az Én
csak hagy érezze, mint egyént
mindegy minek tűnik, vagy mi az:
a személyiség úgyis porlad,
ami mégi értékes lenyomat.

Az emberiség van s táncol,
ezt a táncot a csodáló szem ha ábrázol,
nincs külömbség mesteri ruha
vagy egyszerű köntös között ...
ha tudunk róla nem hoborlat,
a választás kényszere nem szólongat,
sem a választás nélküli gondolat,
csupán könnyedén járjuk hálánkat.

 

Mi is a küldetésem?

Úgy tűnik szeretném hétköznapi meditációra inspirálni embertársaimat...

A kegyelem és a könyörületesség, a teljes biztonság mélyebb megtapasztalásai, kilépni a kicsi énből egyszer -egyszer kitekinteni a világba. Ezzel én is gyakorlhatok veletek és tovább mélyíthetem meggyőződésemet, tanúságot tehetek amellett, amiben hiszek, ami oly mélyen átformált, vagy hozzásegített eme csodálatos dologhoz.

Azonban egy kicsit visszatérve az elejére, ami talán a legfontosabb, mi volt velem előtte?
Gondolom el sem kell mondanom, hogy aggódtam, féltem sok esetben az emberektől, féltem a betegségtől, attól mit gondolnak rólam, védtem az énemet, ahol csak lehetet, mint valami kincset... Sokat idegeskedtem, sokat okoltam a világot és az embereket az adott helyzetekért, és ami fontos, hogy mindig más emberek voltak az okozói dolgaimban, gondjaimban, bajaimnak és ettől pokolian szenvedtem. Végtelenül tehetetlen voltam, gyakoratilag önmagamtől, hiszen azok a világban úgy nem is léteztek, csak a fejemben. Amikor pedig minden rendben volt, akkor sem nyughattam, újra valami többet, valami mást akartam mindig, mint ami van! Alapvető működés az elégtelenség, vagy egyfél mindig megváltoztatni akarás a hiányból való működés jellemzett, a világot, az életet nem tudtam nemes értelemben békén hagyni, azt sem tudtam mi az a bőség, milyen az, amikor annyira jó, hogy nem akarok semmi mást semmilyen szempontból! A működésem folyamatos multitaskos volt alig tartva szünetet az életemben és persze mindenkitől legalább 3 lépésse leőrébb is jártam... és erre baromi büszke is voltam, hiszen hamarabb tudtam sok mindent. De nem voltam itt, nem éltem igazából. De, folyamatosan jelen volt valami kicsi vagy erős feszültség aközött ami van és aközött amit szeretnék. Pokolian szenvedtem ettől és kerestem az extrémnél extémebb dolgokat és kikapcsolódásokat, ami leköti a figyelmemet vagy kiüríti a fejemet. Aztán megjelentek az egészségi problémák, külömböző bőrelváltozások jelentek meg, amiket az orvos időről időre leégetett, ilyen-olyan vitamint írt fel, és ez így ment fél évente. Pedig aktívan sportoltam, friss és fitt voltam és sikeres üzletembernek mondható. Egyszóval valami ki tudja mi, hiányzott, de nagyon az életemből, pedig látszólag mindenem megvolt.
Éppen aktuális volt a következő legéetéses kezelés, amikor (később erről még írok) egy indiai utazásba csöppentem bele. Az utam egy 1 hónapos meditációs elvonuláshoz vezetett egy Ashramban, így ez a kicsi műtét elhalasztása mellett döntöttem. Hazaérkezve, a bőséges szakálamat leborotválva azt vettem észre, hogy a kinövések eltűntek, minden betegség szinte magától és észrevétlenül visszahúzódott. Többet nem kellett szednem mindenféle vitamikokat és az adott kinövések sem ismétlődtek meg többé! És semmilyen egyéb gyógyszert sem kellett szednem. Eltűntek az alergiák, szemkönnyezések és viszketések is...

Így hát, -mivel ezt a csodát tapasztalva magamon- belevetettem magam a meditáció világába, kíváncsi voltam, mi a szösz is törtnt valójában. Mentem szinte elvonulásról - elvonulásra, megtapasztalva mindenféle tradíciót, mélységet, és kutatva, mit rejt ez a csoda!?

Aztán akkor még fájó szívvel láttam, hogy sok elvonuláson sok ember mondta, hogy áhh, én nem tudok meditálni, abbahagyom! Pedig az már nem semmi, ha valaki elmegy egy elvonulásra. Így hát az egyik szerelmem, hogy mindenkihez eltuttatni és megismertetni, MEGSZERETETTNI  a meditációt, vagy a tévhitére ébreszteni, miszerint nem tud meditálni. Bár semmi szükség rá, de van az a pont amikor szükséges.

img_9408

Hogy ki vagyok én arra vagy kíváncsi?
Valahol lényegtelen...

Pető Róbertnek hívnak. Lett pár mondásom, ami élet szemléletemmé formálódott az évek alatt, vagy úgy is mondhatnánk sajátos iránytűim lettek.

- Az elvárás elválaszt.
- Az összehasonlítás elkülönít.
- Az ellenállás beszűkít.
- Az "akarás" fogságba ejt.
- Véleményem vakká tesz.

Kb. ezektől szenvedtem és időnként szenvedek is, de gyorsan fülön lehet csípni őket és látottá válik a valódibb számunkra a gondolatok, mechanikus működései.

A spiritualitás kb. 3 éve zuhant (szülinapomon 2015 elején) rám, amely azonnal ismerős volt gyermek koromból, így úgy tűnik immár innen, mintha csak egy nagyobb szünetet “ tartottam” volna. És hidd el, ez így van veled is és mindnyájunkkal. Legyen az nyitott vagy csukott szemű meditáció visszaemlékezve ezekre az évekre. Gondolatom szerint a meditatív állapot az élet normális része, nem kell csinálni, mégis eleinte nem árt gyakorolni! A meditációban lenni egy létállapot, az élet, fontos mint az alvás! Annyit jelent csupán, hogy kijövünk a fejünkből, a gondolatainkból anélkül, hogy azokkal bármit is akarnánk kezdeni.

Célom, hogy a meditatív vagy a mély spirituális állapotot bevigyük a mindennapokba, és ne kelljen kirohanni embertársainknak a hétköznapok közül egy teljesebb állapothoz.

Nem köteleződtem el egyetlen irányzat mellett sem, úgymondva nem zárok ki semmit, így több meditációs hagyományt gyakorlok napi szinten több órányit rendszeresen, miért ne. A meditációk közötti időt pedig annak további gyakorlására használom ahol csak lehet.

Életemben és a meditációban is a hangsúlyt a tapasztalatra helyezem elsősorban, bár érdekelnek a különböző tradíciók hagyományai, filozófiájuk is, de elsősorban a meditációs és tudományos vonatkozásukban, mint kutatási téma.

Mint fentebb említettem, mélyen belevetettem magam a meditáció világába, és megszálott meditáló lettem, mert olthatatlan volt a tűz bennem. És ez az elszánás vitt át mindenen. Rengeteg tanítóval, mesterrel találkoztam, akiknek mindent köszönök ezúttal is, kapcsolatunkra mindig szeretettel gondolok. Ám van itt valami más is, mégpedig, hogy legalább ennyi köszönettel tartozok sok másnak is, egy korábbi hosszú évtizedes tinédzser párkapcsolatomnak, az egyik legnagyobb tanítómnak édesanyámnak és édesapámnak, valamint páromnak Margónak, a kihívást jelentő kollégáknak, és jelenlegi fő tanítóimnak, a gyermekeimnek a leg-leg inkább.