Bemutatkozás

 

Ha valaki is lennék,
biztosan énkednék,
Ha mester lennék,
nem kérkednék,
vagy éppen csak elrejteném,
hány tanítót járt végig
az énke.

De bizony, hogy jó "nekem",
a mester ruháját nem viselem,
így hát csak járni-kelni
egyszerűen csak tud ez lenni
így.

Nincs forma amelyet őrizne,
nincs kincs mit féltene,
nincs félsz: mit gondolnak?,
nincs megvédendő fondorlat,
csak látogatni jött ez épp.

Csak látogatóban van Az s az én
csak hagy érezze, mint egyént
mindegy minek tűnik, vagy mi az:
a személyiség úgyis porlad.

Az emberiség van s táncol,
ezt a táncot a csodáló szem ha ábrázol,
nincs külömbség mesteri ruha
vagy egyszerű köntös között ...

 

Mi is a küldetésem?

Miért is vágtam bele ebbe az egészbe? Mi is ebben a küldetés? - Teszem fel magamnak is e kérdést.

Valójában nem tudom! Nem vagyok Guru, nem vagyok felébredett se megvilágosodott, se senki.

NEM MINEGY?

De, az elmének kell valami foglalatosság, hogy érezze magát valakinek, ez mindenkinél más és más, így itt ennek engedek teret. Vagyis, valamivel el kell ütni az időt a földön. Van olyan aki festményt készít, van olyan aki földet művel... én ezzel múlatom az időmet: Meditálok, talán inspirálok, és meditációs módszereket próbálgatok ki a tudatosság terében a képzeletnek teret engedve.

Tehát úgy tűnik szeretném a meditációra inspirálni embertársaimat nem csak a tapasztalataim miatt.
Pl. izgamas lehet a következő is: A Dalai Láma azt mondta, ha ma minden 6 éves gyerek elkezdene meditálni, akkor 1 generáció alatt teljesen megváltozna a világ, egy új világban találnánk magunkat. Ez valóban hiszem, hogy különösebb erőfeszítés nélkül ez lehetséges, csak meditálni kell és az összes többi változás természetesen belőlről indulna el mindenkiben mint egyszerűbb lehetőség.
Ha tehetem, akkor megosztani és másokkal tovább mélyíteni és gyakorolni azt amit megtapasztaltam a szeretet, a jóság, az együttérzés, az alázat teljes jelenléte mellett és én magam is szívesen töltöm el ily módon az időmet.  A kegyelem és a könyörületesség, a teljes biztonság mélyebb megtapasztalásai, kilépni a kicsi énből egyszer -egyszer kitekinteni a világba. Ezzel én is gyakorlhatok veletek és tovább mélyíthetem meggyőződésemet, tanúságot tehetek amellett, amiben hiszek, ami oly mélyen átformált, vagy hozzásegített eme csodálatos dologhoz.

 

Azonban egy kicsit visszatérve az elejére, ami talán a legfontosabb, mi volt velem előtte?
Gondolom el sem kell mondanom, hogy aggódtam, féltem sok esetben az emberektől, féltem a betegségtől, attól mit gondolnak rólam, védtem az énemet, ahol csak lehetet, mint valami kincset... Sokat idegeskedtem, sokat okoltam a világot és az embereket az adott helyzetekért, és ami fontos, hogy mindig más emberek voltak az okozói dolgaimban, gondjaimban, bajaimnak és ettől pokolian szenvedtem. Végtelenül tehetetlen voltam, gyakoratilag önmagamtől, hiszen azok a világban úgy nem is léteztek, csak a fejemben. Amikor pedig minden rendben volt, akkor sem nyughattam, újra valami többet, valami mást akartam mindig, mint ami van! Alapvető működés az elégtelenség, vagy egyfél mindig megváltoztatni akarás a hiányból való működés jellemzett, a világot, az életet nem tudtam nemes értelemben békén hagyni, azt sem tudtam mi az a bőség, milyen az, amikor annyira jó, hogy nem akarok semmi mást semmilyen szempontból! A működésem folyamatos multitaskos volt alig tartva szünetet az életemben és persze mindenkitől legalább 3 lépésse leőrébb is jártam... és erre baromi büszke is voltam, hiszen hamarabb tudtam sok mindent. De nem voltam itt, nem éltem igazából. De, folyamatosan jelen volt valami kicsi vagy erős feszültség aközött ami van és aközött amit szeretnék. Pokolian szenvedtem ettől és kerestem az extrémnél extémebb dolgokat és kikapcsolódásokat, ami leköti a figyelmemet vagy kiüríti a fejemet. Aztán megjelentek az egészségi problémák, külömböző bőrelváltozások jelentek meg, amiket az orvos időről időre leégetett, ilyen-olyan vitamint írt fel, és ez így ment fél évente. Pedig aktívan sportoltam, friss és fitt voltam és sikeres üzletembernek mondható. Egyszóval valami ki tudja mi, hiányzott, de nagyon az életemből, pedig látszólag mindenem megvolt.
Éppen aktuális volt a következő legéetéses kezelés, amikor (később erről még írok) egy indiai utazásba csöppentem bele. Az utam egy 1 hónapos meditációs elvonuláshoz vezetett egy Ashramban, így ez a kicsi műtét elhalasztása mellett döntöttem. Hazaérkezve, a bőséges szakálamat leborotválva azt vettem észre, hogy a kinövések eltűntek, minden betegség szinte magától és észrevétlenül visszahúzódott. Többet nem kellett szednem mindenféle vitamikokat és az adott kinövések sem ismétlődtek meg többé! És semmilyen egyéb gyógyszert sem kellett szednem. Eltűntek az alergiák, szemkönnyezések és viszketések is...

Így hát, -mivel ezt a csodát tapasztalva magamon- belevetettem magam a meditáció világába, kíváncsi voltam, mi a szösz is törtnt valójában. Mentem szinte elvonulásról - elvonulásra, megtapasztalva mindenféle tradíciót, mélységet, és kutatva, mit rejt ez a csoda!? Így jutottam el oda, hogy fanatikus meditáló lettem, mindegy milyen tradícióban, és ez jó így. Igazából, már nem akarok ezzel semmit elérni, jó így elidőzni. Ez persze rengeteg tapasztalatot is jelentet, már könnyen felismerve a tradíciók közötti átjárhatóságot, és mégis egy bizonyos formájú meditáció mindenhol jelen van, a ráeszmélés arra, aki meditál, vagy elkalandozik...

Sokféle megközelítés létezik, hogy meditáljunk, ne meditáljunk, mi a meditáció és mi nem az... Valahogyan nekem az tűnt fel, hogy a legegyszerűb, ha gyakorolsz valamit, hiszen annak mindenképpen lesz számodra - itt a reklám helye ha ilyetkeresel- előnyös és egészséges hatása, és előbb- utóbb ráérzel, kialakul benned egy teljesen tiszta irány, ami nem nagyon köt semmihez, se irányzathoz, se gyakorlááshoz, de miértne tedd? Persze nem ez a cél. A cél, hogy élj, legyél az élet most! Maga, a létezés öröme!

 

Tehát a küldetésre visszatérve: valójában foggalmam sincs mi hajt! Nem sok alapja van, hogy másoknak tanácsot adjak, nem végeztem el semmilyen tanfolyamot (bár később kerestem, milyen képzésssel jogosíthatnám fel magam erre, így eljutottam Márk Tamáshoz meditációs vezetést tanulni, majd Mindfulness képzésekre ...) , és van mit szemlélni magamon, bár teljesen "boldognak" mondhatom magam, vagy inkább olyan visszatérés, visszaolvadás féle érzés a létezésbe, az életbe. Ez most nagyon misztikusnak tűnik, egyszerűbben talán, hogy bizalom a létezésel szemben, hogy minden mindig a legjobb mindenhogyan.  Ez persze nem azt jelenti, hogy soha nicsennek látszólagos problémák, nem lennék időnként szomorú vagy még dühös is!? Az elmémben ma is vannak ilyenek, de nem vagy inkább ezek kevésbé érintenek meg, amolyan felszín csak, valahogy nem veszem annyira személyesen. Ám pár dolgot most elmesélek. Pár éve egy szülinapi ajándékként csöppentem bele véletlenül ebbe az egészbe. Egy 5-6 napos csend táborban először nem tudtam mi történi, aztán a 3. napon egyszercsak ismerős lett minden, úgy ez az egész egészen kiskormból, gyerekoromból ismerős, de újra és újra eltűnt ez. És belevetettem magam a meditáció, a spiritualitás, a felébredés, megszabadulás villágába, mint azt fentebb írtam és szokott lenni sok mindenkivel.

  • Aztán akkor még fájó szívvel láttam, hogy sok elvonuláson sok ember mondta, hogy áhh, én nem tudok meditálni, abbahagyom! Pedig az már nem semmi, ha valaki elmegy egy elvonulásra. Így hát az egyik szerelmem, hogy mindenkihez eltuttatni és megismertetni, MEGSZERETETTNI  a meditációt, vagy a tévhitére ébreszteni, miszerint nem tud meditálni. Bár semmi szükség rá, de van az a pont amikor szükséges.
  • Ez az az állapot, forma amikor igazán otthonosan mozgok a világban, magammal kint és bent harmóniában. Persze igaz az is, hogy ugyan úgy történik velem is sokféle dolog, esetenként még a bosszankodás is megjelenik, de egyre kevesebb erőfeszítés és egyre rövidebb az ideje ezeknek, és máskor meg csak marad az üdv. Úgy ilyenkor olyan jóságos, szép minden, és persze nagyon szerethető a helyzetektől, annak milyensége és minőségétől függetlenül legyen az rossz vagy jónak értelmezve. Valaminek a jósága, kegyelme árad rám. Így arra gondoltam, ha ezt kell tanulni és még jól is érzem magam benne, akkor adott a lehetőség, hogy  csináljam is, így ez a 2 oka, hogy jó ég tudja mibe, de ezennel belevágok mindenféle varázslat nélkül! És köszönöm az ismerősök  biztatását is. Sokat morfondíroztam rajta, miért van ez életemben ha már nem akarok tőle semmit, de nem számít, itt van.
  • Megtapasztaltam valamit, ami nem tudom micsoda, de én csak a puszta létezés örömének hívom. Azt sem tudom hogyan lehetne ezt másnak is átdni, talán ezt szeretném. Nem akarok téríteni, másra erőltetni semmit sem.
  • Azt vettem észre, ha abba hagyom ezt a valamit, amit én meditációnak hívok, egyféle puszta jelenlétnek, akkor újra elkezdek egyre nagyobb és nagyobb fordulatot venni, visszatérni a fejembe a tervezgetésbe egészen addig amíg bírok. Igen, korábban munkamániás voltam, ha lehet ezt mondani, de én csak úgy értem, hogy annyira a jövőbe belegondolt elképzeléseket hajtottam és láttam a jelen szépsége helyett, hogy szinte nem is voltam itt. A környezetem talán sokat szenvedett ettől, hiszen nem csak magamat, de mindenki mást is felpörgettem legalább annyira mint magamat, ami már nem elviselhető.
  • Sokat szeretnék még megismerni a mély ősi tradíciókból, élet része ez mint a sétálás, nézelődés, másrészt egyféle rendszerező, kutató emberke bújt el itt. Ha más nem, szeretem a külömböző meditaciós formákat gyakorolni és a gyakorlatban a külömböző hatásait megtapasztalni, elmélyíteni, megvizsgálni. Valahogyan nekem úgy tűnik, hogy minden meditációs forma és tradíció  összefügg mindennel és ezek valahogyan embertől függően (merthát szerintem mindenkinek megvan a maga kedvenc meditációs formája, márha volt olyan szerencsés, hogy találkozott vele) kiegészítik egymást. Persze ez lehet elme is, de minden esetre (amíg az elmén belüli terülteken mozgunk) izgalas kutató téma lett számonra, és ugyanezt vélem felfedezni az önmagunk izglmas megismerésében is.
  • Így ezennel minden tradíció vezetőjétől elnézést kérek, de eme dolog lehet korlátom, de nem szeretnék elköteleződni most egyetlen tradícióhoz sem, de szeretnék a legmélységesebb tanítvány lenni ha egyáltalán lehet ilyet mondani, mert értelme ebben a formában nincs.
petorobert

Hogy ki vagyok én arra vagy kíváncsi!
NEM MINDEGY?

Pető Róbertnek hívnak. Lett pár mondásom, ami élet szemléletemmé formálódott az évek alatt, vagy úgy is mondhatnánk sajátos iránytűk lettek az elme kalandor világában.

- Az elvárás elválaszt.
- Az összehasonlítás elkülönít.
- Az ellenállás beszűkít.
- Az "akarás" fogságba ejt.
- Véleményem vakká tesz.

Kb. ezektől szenvedtem és időnként talán még előjön, de gyorsan fülön csípem és látottá válik a valódibb számonra a gondolatok, mechanikus működések.

Pár frázis:

Bármi megtörténhet és annak az ellenkezője is. Jó hír, hogy Bármikor.
Egy állandó dolog van a világban: a változás, ami folyamatos.

És ezeknek a megéléseknek a mindennapi életben élése szépség lett, amikor innen vagyok.


Iskoláimat a szakmunkástól a magyar-kémia tanárig nem sorolnám fel, de úgy tűnik az ellentét párok, a jelenségek többoldalú megélése, megtekintése  mindig életem részei voltak, talán nem véletlenül. Vagy tényleg működik a csillagászat (bár ezzel nem foglalkozom és nem is érint meg), halaknak tűnök.

A spiritualitás kb. 3 éve zuhant (szülinapomon 2015 elején) rám, amely azonnal ismerős volt gyermek koromból, így úgy tűnik immár innen, mintha csak egy nagyobb szünetet “ tartottam” volna. És hidd el, ez így van veled is és mindnyájunkkal. Legyen az nyitott vagy csukott szemű meditáció visszaemlékezve ezekre az évekre. Gondolatom szerint a meditatív állapot az élet normális része, nem kell csinálni, mégis eleinte nem árt gyakorolni! A meditációban lenni egy létállapot, az élet, fontos mint az alvás! Annyit jelent csupán, hogy kijövünk a fejünkből, a gondolatainkból anélkül, hogy azokkkal bármit is akarnánk kezdeni.

Célom, hogy a meditatív vagy a mély spirituális állapotot bevigyük a mindennapokba, és ne kelljen kirohanni embertársainknak a hétköznapok közül egy teljesebb állapothoz.

Nem köteleződtem el egyetlen irányzat mellett sem, úgymondva nem zárok ki semmit, így több meditációs hagyományt gyakorlok napi szinten több órányit rendszeresen, miért ne. A meditációk közötti időt pedig annak további gyakorlására használom ahol csak lehet.

Életemben és a meditációban is a hangsúlyt a tapasztalatra helyezem elsősorban, bár érdekelnek a különböző tradíciók hagyományai, filozófiájuk is, de elsősorban a meditációs és tudományos vonatkozásukban, mint kutatási téma.

Mint fentebb említettem, mélyen belevetettem magam a meditáció világába, és megszálott meditáló lettem, mert olthatatlan volt a tűz bennem. És ez az elszánás vitt át mindenen. Rengeteg tanítóval, mesterrel találkoztam, akiknek mindent köszönök ezúttal is, kapcsolatunkra mindig szeretettel gondolok. Ám van itt valami más is, mégpedig, hogy legalább ennyi köszönettel tartozok sok másnak is, egy korábbi hosszú évtizedes tinédzser párkapcsolatomnak, az egyik legnagyobb tanítómnak édesanyámnak és édesapámnak, valamint páromnak Margónak, a kihívást jelentő kollégáknak, és jelenlegi fő tanítóimnak, a gyermekeimnek a leg-leg inkább.

Most röviden erről a történetről:

Meditálok a Himalaja Joga tradíciója,  Szvámi Ráma tanításai alapján is, amellyel kapcsolatban Rishikeshben  (India) egy hosszabb elvonuláson vettem részt, ahol részletes képzésbe csöppentem bele ennek alapjait tekintve. Itt kaptam a mantra beavatásomat is, bár ennek nincs szerintem különösebb jelentőssége.

Rishikesh-i ashramban elmélyült bennem a jóga meditatív mélyebb hagyománya, a Himalájában töltött további magányos napok pedig megmutatták ennek mélyebb értelmét, valami más létezésnek is.  (Köszönöm az utat Jadzsva)

Rendszeresen meditálok a The- inn gu burmai módszerrel, amelyet egy burmai szerzetestől tanultam, mely egy mélylégzéses meditációs módszer. Ezúttal is köszönöm Pyi-nek Kláráék szervezésében.

A magyarországi eredeti fény temploma koreai zen budhista rendben találkoztam az énkeresés további formáival és megkaptam a Gong Dó nevet, mely emlékeztet arra, hogy nincs mit keresni, nincs mit elérni. Valamiért nagyon találó lett. 🙂  Chong An Sunim, Köszönöm.

Második egyszemélyes indiai kalandos utazásom során mély hatást tett rám Papaji “mestere”, Bhagaván Sír Ramana Maharsi dél indiai ashramában eltöltött 1 hónapos magányos elvonulásom. Itt mélyült el a Ki vagyok én? keresés iránti tűz.  Ezen itthoni folytatásában sok köszönettel tartozok Prakash- nak, és az intenzív elvonulásainak.

“Pető Robi a szellemi Úton járva osztja meg tapasztalatait. A Samadhi Szellemi Akadémia résztvevőjeként elszántan és eredményesen dolgozik magán, és ezen a biztos alapon áll a tanítói, segítői munkája. Ajánlom szeretettel.”-  PrAkash Vörös Ákos

Aurobindo és az Aurowille spirituális megközelítései szintén tágítottak látásmódomon indiai utazásom során.

A kundalíni és egyéb jóga irányzatok szolíd rajongása mellett a transz, traszcendens világ és az emelkedett állapotok foglalkoztatnak, amely beépül a meditációs “kultúrámba”, ha lehet ilyet mondani. Véleményem szerint is a transz az emberi  létezés egyik csúcsa (izgamas állapota), nem véletlen minden ősi kultúrában, így a zene, hangok, éneklés vagy mantrázás szintén fontos része az egyes meditációknak, életemnek és a meditatív állapotok egyes formáinak.

Jelenleg is tovább tanulom és tanulmányozom a meditatív hagyományokat használó egyéb módszereket, valamiért éerdekel. Rendezgetem, írogatom, elmolyolok vele...

Kutatom a meditatív hagyományok közötti “ kapcsolatot”, amely gondolatom szerint személyre szabható, ebből eredően izgat a meditáció személyre szabhatósága, amelyet alkalmazva úgymond sikeres próbálkozások is vannak :). “Meditálni mindenki tud, csak meg kell találja jelenlegi állapotához megfelelő formát, én csak segítek ezt előhozni az emberekből, ha sikerül.”

Antropozofián belül foglalkozom Rudolf Steiner meditációs módszereivel, azon tanítások gyakorlatba ültetésével, mélyebb tanulmányozásával.

2017 szeptember elején fejeztem be A Csodák Tanítása  (Helen Schucman) kurzus 1 éves lecke és tanítói kurzusát. Szívesen töltöm el ezzel a mai napig is az időmet. Erre általában csak csoportosan képesek az emberek (állítólag). Ez nem igaz, csak valahol hallotam!  Szerintem csak meditáció és elköteleződés kérdése az elmélyülés a napi tanításokban, így ebből tanultak és a megélt tapasztalatok is részét képzik a meditációs szemléletemnek és az életnek is immár. A találkozást Sebők Zsoltnak, és az ő zarándoklatán Sarkadi Krisztának köszönhetem.

Éves szinten 1-2 hónapot töltök különböző tradíciók meditatív elvonulásain amit köszönöm a Mindenségnek hogy megtehetem.

2017 végén elkezdtem Intuitív Meditációs Est-eket tartani, hogy magammal vihessem az ide ellátogató meditálni vágyó társakat, és közös gyakorlásra ösztönözzek másokat is. Köszönöm a biztatásokat és a részvételeket. Jól eső érzés, hogy sokatokat sikerült inspirálni erre az útra.

Az egyik mély ( 2017 nyara)  különös megélést a Rinzai zen tradíció elvonulásán éltem meg, amelyben ezennel is köszönöm a mesternek,  Jeff szavakkal nem kifejezhető “vezetését és biztatását”. 1-1 szava szinte átformál. A koán mély nyomot hagyott bennem.

Nagyon örülük, hogy 2018. május elején találkozhattam Mira Gangával, aki szintén nagy hatást tett rám, mint az Advaita más nagyjainak könyvei is.  Közvetlensége, szeretete és humora szinte hihetetlen volt ebben a világban. Mélységes hatása kitörölhetetlen elmémből, alázatot, ürességet és rendkívül tiszta irányt és megerősítést mutatott számomra. Gyorsan és egyszerűen kizárod számomra a tévutakat.

Sayala Anuttara, szintén elfogult vagyok. Kristálytisztasága, és tömör tiszta és egyszerű iránymutatásai örökre átformáltak. Megértettem, hogy szavaknak igazából mennyire nincs jelentőssége, amin van még bőven mit elmélyítenem, hiszen a lélek kiadása, kimutatása szavak nélkül sokszor nem, vagy nehezen megy számomra. Burmában tanult  szerzetesként elhozta nekünk ezt a tiszta és mélységes meditációit Buddhának, amelyet a világban innen tekintve szinte csak szeleteket emelnek ki eredeti Buddha tanításaiból. Légy egyszerű szemlélete kitisztít minden emberi játszmát. A szeretet tanításában nem találtam hozzá foghatót, azt is mondhatnám, hogy nála mélyült el igazán a feltétel nélküli szerető kedvességem. Nagyon köszönöm neki, egy csoda ebben a nyugati világban.

Végül de nem utolsó sorban nem szűnő tisztelettel köszönök mindent spirituális nevén Mani-nak, régi (főiskoláról származó barátság) kedves indiában, Arulácsalánál élő csodálatos lénynek, akihez a "spirituális market", biznisz közepette mindig bizalommal fordulhatok a "helyes" irányban maradás ügyében és legerősebb elfogultsággal tudnék csak beszélni róla.

Köszönöm a családomnak eme intenzív élet szakaszomhoz a támogatást, megértést vagy elfogadást.

És az elfogadó “kollégáknak.”

2019.: Újabb kedvenc lett, Bona. Köszönöm hogy vagy, szintén elfogultan tudok csak nyilatkozni, így bővült a elfogultságom köre. Nem gyanús?

2019: De az űber leg-leg elfogultságom magával az élettel szemben van, köszönöm hogy vagyok itt és most!


Miben tudhatok segíteni?
Valójában semmiben, minden rajtad múlik valójában!
Helyetted én semmit sem tudok megtenni!

Sokoldalú tapasztalatokat megélve nem egy tradíciót, hanem a meditáció hozzád közel álló mélységeit próbálom megmutatni, pontosabban csak felhozni azt, ami egyébként is ott van már benned, én csak remélhetőleg egy véletlen “vagyok” az életedben. A tudatosság, mindfulness és a meditáció és az önismeret  mai világunk elkerülhetetlen eleme, a meditatív hagyományok  praktikus mellékterméke. Egyes divatos irányzatok szerint a siker kulcsa. Bízom, hogy nemsokára olyan lesz ez, mint amikor lemész futni a pályára. Ugye fura lett volna 100 éve ha nagyanyádat futni látni egy szülés után annak idején? Na ez manapság pont ilyen. Fontosnak tartom, hogy ne a boldogságért, hanem boldogságból cselekedjünk! Ezen emelkedett meditatív állapotokat lényegesnek tartom a mindennapokba integrálni, ne csak a meditáció alatt történjenek meg azok a tiszta meglátások. Érezd, hogy belőled áramlik valami az én teszem érzése nélkül, az élet.

Ezt zseniálisan ötvözte/ rendszerezte Ken Wilber integrál szemlélete, ki nagy utat mutatók közé tartozik nálam.

A hosszú  vipassana  (Goenka és más “vipassana” irányzatok) vagy Theraváda meditációs elvonulási tapasztalataim szintén azt erősítették meg, hogy egy egyszerű hétköznapi praktikus eszközként is használhatjuk a meditációt. Úgymond önmagunk urai lehetünk egy eszköz segítségével, kikeveredve elménk és gondolatfolyamunk fogságából.

  • Meditációt középpotban tartó jógával
  • Mindfulness tudatosság meditációkkal és gyakorlatokkal
  • Meditációs tisztító gyakorlatokkal (pl. a megbocsátás, téves meggyőződések, öröm vagy szorongás, türelem-düh, alázat,ártalmas cselekedetek, félelem, kedvesség, bizalom,  hit, szeretet-önzés páros...)
  • Éber figyelem fejlesztése meditációban ( iskolásoknak koncentráció fejlesztés)
  • Relaxáció
  • Érzelmek- és a tudatos élet meditációk
  • Szauna relax és meditáció

 

Nem sorolnám fel az összes meditatív tradíciót, amelyben elmélyedtem (csikunk, szufi, egyéb buddhista és hindu irányzatok, tisztább keresztény megélések).

Az utóbbi időkben (2018 vége) elkezdtem ezekhez hozzá tanulni/ olvasni, amiben jó felfedezni a korábban megélt tapasztalatokat. Hálás vagyok pár nagyszerű könyvnek, tanítók, mesterek sorának akik mind hozzájárultak jelen dolgaimhoz: Ganga, és mások akik a posztokból jól ismerősek: Mooji, Tolle, Advaita más tanítói, Rupert Spira, Adyashanti,  Hawkings… Chinmoy és követője Gunagriha szeretete.
Csak annyi, hogy keress bátran, nyitott vagyon új tradíciók megismerésére, és azok meditatív megmutatására is, vallástól és hitrendszertől függetlenül. Szívesen kipróbálok új meditációs hagyományokat/ tradíciókat és szívesen gyakorlok együtt tradíciótól függetlenül. A közös energia…
Gondolatom szerint minden egy hitrendszer része, amelyet a meglévőbe építünk be, ne ragadj le egyiknél sem, ne hid magadénak, még a sajátodnál sem, csak használd segítőidnek, amíg az támogat téged, aztán engedj el mindent, ne ragaszkodj semmihez és persze ne is utasítsd el. “Hitrendszerem” szerint vegyük észre mit akar az mutatni nekünk!

Végül pár érdeklődésem még: amiben még nem mélyedtem  el de hív: indián meditatív kultúra, az ausztrál bennszülöttek világa, polinéz szigetek felszabadult világa...
A fentieken kívül egy bizonyos szinten legfőbb tanítóim még, ha lehet ilyet mondani a jelen, múlt és jövő tekintetében.

  • Jézus Krisztus számomra megmutatta a múlt elengedését, a szeretetet.
  • Krishna az élet és a jelen szeretetét szimbolizálja nekem.
  • Buddha a jövő rabságától segít a jelen boldogságába hozni egyszerű praktikákkal.

Namaste.