( 2017. novemberi önbeszélgetések naplómból)

Az üresség útja – GongDo

Az út, amelyet megteszek,

az sehová sem vezet,

hát kedves elme

miért tartanék veled?

********************

A csend, amely erős,

veled tart a semmitevő

s benned lakom Én,

ki sehová nem tartok ( épp).

**************************

Csak az üresség útját járom,

ahol a tett nem a járom,

hát kedves barátom,

neked is ezt ajánlom!

*********************

Mondja magának a pajtásom.

Ami előtt néha meghajlok,

ilyenkor fejemen újra a járom,

s elmém aki tanácsom,

a málnásba visz és zabálom.

***************************

Mond hát üresség útja,

hogyan kezdjem újra,

hogyan mondjam újra,

az emberek elméjét túrja újra

bennem, s az enyémet is újra,

mindig csak húzza, szúrja, túrja.

*******************************

Amikor az úton vagyok, Vagyok újra,

a cselekvés a múltja,

s jön a történés újra,

a létrzés csúcsa

a vagyonság újra,

amely üres,

mondom magambnak

újra, újra és újra.

******************

Mit tegyek,

elme a kapzsi lehellet,

megvalósítani akaró kegyetlen,

nem engedi, hogy megtörténjen helyettem,

tudni akarja mi lesz a helyzetem,

nem ismeri az ismeretlent,

pedig a tágas és végtelen kegyelem

hazavisz akkor is az ismeretlen,

amikor te már nem bírsz velem,

kedves elme, tudod, ezt nem szeretem.

**************************************

Az ismeretlen a barátom

nem a járom

velem tart, bárhol járok,

de újra és újra meglep a barátom.

*******************************

Az ismeretlen üresség

egy mély lüktetés kútja,

az ismeretlen üresség

az én életem útja.

*****************

Pulzál, vibrál újra,

velem tart az útra

újra, újra és újra

keletkezik, elmúlik a múltja.

***************************

A jövőre nincs gondja,

velem van és azt mondja,

maradj itt és most újra.

Így az ismeretlen üresség újra

a lelkem útja.

**************

Emberiség kapuja, kulcsa,

s ha kinyitjuk újra,

a félelem már csak a múltja,

a halál nem az ismeretlen kútja,

barátunk újra,

az ismeretlen üresség útja.

**************************

Az elvárás lánca

az akarat társa

az összehasonlítás

az elkülönülés

nem egy jó közösülés.

**********************

Az élet orgazmusa

az üresség csúcsa.

Nincs akarás, elvárás,

az elkülönülés,

összehasonlítás búja.

********************

Az üresség útja,

az extázis, az orgazmus csúcsa.

S nincs láncod újra,

nem csinálom a cselekvést újra, az útra.

*************************************

Csak történik a létezés

újra, és újra meg újra,

hazatér a lelkem csúcsa

nem hozom létre magam újra.

****************************

Nem vagyok újra,

nincs múltam az útra,

sehová nem tart a túra,

tarts velem üresség útja.

Az ismeretlen a felfedezés kútja,

a végtelen mélységet, a zuhanó túrja. ( húzza)

************************

S ha benne vagyok újra,

megszűnik a múltja,

kezdődik a vègtelen túra,

az utazás a jelenben újra.

************************

Fehér és Erős a fény,

nem látok semmit.

Bárhová nézek

erős fény a létem,

nincs előre, hátra s kérlek

bár merre mész , a tér fehér végtelened része,

ez az út most is a valódi lényed fénye.

Share this entry

0 Hozzászólás

Szólj hozzá!