Ezt a technikát jellemzően a taoista hagyományokban tanítják, valamint a Zen és más buddhista hagyományokban. Amikor a has tájékra figyelünk, ahogyan a lélegzetünk hat rá, mozog, stb., úgy a lélegzet elmélyül, lelassúl és megnyugtat.

  1. Hunyjuk be aszemünket vagy csak résnyire hagyjuk nyitva és elsőként lélegezzünk pár mély, jóleső lassú légzést. A buddhista hagyományok szerint az ölünkbe is tehetjük a kezünket és nézzen felfelé. Férfiaknak a jobb keze van alul.
  2. Orrunkon keresztül lélegezzünk, és figyeljük meg, ahogyan a hasunk emelkedik és sülyed a lélegzet során. Puhán, lágyan, finoman mozog. Legyünk ennek tudatában. A figyelmük az emelkedés és sülyedésen legyen,  teljes körűen a küldökünk körülre koncentráljunk. Egyes hagyományokban az alhasi részt figyeljük, ahol a legkevésbé, szinte nem mozog. Koncentrálásunkat növelhetjük, ha mondjuk, hogy ki-be vagy sülyed-emelkedik. Én személy szerint nem javaslom, de a szükséges akkor javalott.
  3. Fokozzuk a figyelmet azzal, hogy a küldök alatti kevésbé mozgó részre visszük a figyelmet, úgy kb. 3 újnyira küldökünk alá. (alsó elixír vagy alsó tantien) A figyelmünk elkalandozhat, de ez rendben is van így. Ne rójuk meg magunkat emiatt,  írányítsuk vissza tudatunkat, koncentrációnkat erre a területre újra és újra.
Share this entry

0 Hozzászólás

Szólj hozzá!